Néhány kutya nagyon is gyakorlati célokat szolgál, de azoknak a kutyáknak a többségét, amelyekkel otthonunkat is megosztjuk, az emberi család szőrös, de megbecsült tagjának tekintjük. A kutyával való együttélés nagyon sok és bensőséges érzelmi élményt jelent számunkra, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit a saját gyerekeinkről való gondoskodás nyújt számunkra. A különbség csupán annyi, hogy a gyerekek felnőnek és elhagyják otthonaikat. A kutyák ezt nem teszik. Biztosítják számunkra azt, amit tőlük akarunk – az örök kölyökkort. Manapság a kutyákat inkább kölyökszerű viselkedésükért és nem farkasszerű tulajdonságaikért tenyésztjük. Lelkes farkcsóválást, találkozáskor ugrándozó örömet, puszit, simogatáskor elfekvést, engedelmességet és nem agresszivitást várunk el tőlük. Mindössze néhány évtized leforgása alatt több kutyafajta – például a berni pásztorkutya és a pireneusi hegyikutya – „farkasszerű” viselkedése vált „kölyökszerűvé”, és ez is az ezt a célt szolgáló, szelektív tenyésztésnek köszönhető. Úgy tűnik, hogy gyakorlatilag ez lesz majd az összes kutyafajta jövője, ahogy a munka helyett már ma is inkább a kandalló mellett heverésznek.

Forrás: Dr. Bruce Fogle – Kutyák