Minden kutya meghatározott módon és sokféleképpen kommunikál az emberrel és a többi kutyával. Ehhez különböző testhelyzeteket, testbeszédet, hangot, sőt szagokat is használ. Ezeket az egymással összekapcsolva alkalmazott kommunikációs módszereket a farkasoknál és a kutyáknál is alaposan tanulmányozták, és ennek megfelelően vagy „farkasszerűnek”, vagy „kutyaszerűnek” minősítették. A fiatal egyedek kommunikációs képességét szintén vizsgálat alá vetették, és ezeket „kölyökszerűnek” nevezték el. A kifejlett farkas kommunikációs képességeit alapul véve a kutatók 10 különböző, kifejlett kutyafajtánál vizsgálták meg ezeket az adottságokat. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy az összes, vizsgálatba bevont kutyafajta képes volt a „kölyökszerű” kommunikáció minden válfajára, de néhány fajtánál ez a kommunikációs szint állandósult, míg más fajtáknál ez kifejezetten „farkasszerű” kommunikációvá fejlődött.
A tíz között csak egyetlen, genetikusan ősi eredetűnek tekinthető kutyafajta, a szibériai husky szerepel, mint az egyedüli, amely képes a „farkasszerű” magatartás mind a 15 különböző módszerével kommunikálni. A skála másik végén a Cavalier King Charles spániel foglal helyet. Ez a fajta csak két módszert ismer abból a 15-ből, amellyel a felnőtt farkasok kommunikálni képesek. Kommunikációs képességének fejlődése kölyökkorában megáll. Ebben az értelemben örök kölyök marad és csak korlátozottan képes a felnőtt kutyák kommunikációjára.

Forrás: Dr. Bruce Fogle – Kutyák